Miért pont a sarplaninac? Mert ragaszkodó, védelmező, büszke, okos, intelligens, tekintélyt parancsoló, szeretetre méltó…
Fajtanépszerűsítő sorozatunkban szeretnénk bemutatni Tammyt, a számunkra tökéletes kutyát, aki mindezt és még sok mást megtestesített.

Túlzás nélkül állíthatom, hogy életünk legjobb döntése volt, amikor 2017-ben Téttry Attilától megvettük Tammyt. Utolsó választók voltunk, és a két kölyök közül ő volt az, aki odaült a lábunk mellé. Nem volt kérdés, ő kellett nekünk.

Amikor hazahoztuk, ez a kis kutya, aki alomtestvérei között még visszahúzódónak bizonyult, kiszállva a kocsiból kihúzta magát, és magabiztosan körbejárta az új otthonát, mintha tudta volna, ez lesz az ő birodalma.
Vidám, energikus, szerethetően rosszalkodó kölyök volt. Már kutyaoviban hozzászokott és jól kijött más kutyákkal, a kutyaiskolában pedig központi személyiséggé vált: még a visszahúzódó vagy morcosabb kutyákat is kitartóan játékra bíztatta.

Tammy egész életében határtalan szeretettel fordult mindenki felé – emberhez és kutyához egyaránt. Ha néha másként reagált, tudtuk, hogy annak oka van. Ritkán, de előfordult, amikor területét vagy társait veszélyben érezte, hogy előtört belőle a védelmező, félelmetes, kemény sárhegyi. Ezt az oldalát nem sokszor kellett megmutatnia, de mindig ott volt benne.

Voltak helyzetek, amikor kihúzta magát és hihetetlen komolysággal nézett, ilyenkor sugárzott róla a büszkeség.

Hihetetlen anyuka volt, amikor már nagyobbak voltak kölykei akkor sem igen mozdult el mellőlük és keményen nevelte, folyton „piszkálta” őket. Egy idő után rájöttünk, a visszahúzódóbbakat arra bíztatta ezzel, hogy bátrabbak legyenek, a túl magabiztosakat pedig arra, hogy „vegyenek vissza”.

Két megtartott kölykét, majd unokáit is folyamatosan védte. Ha meg lett dorgálva valamelyikük, odajött, és próbálta magára terelni a figyelmet. Gondoskodása nem ért véget a kölyök- vagy unokaévekkel: rendszeresen tisztogatta a szőrüket, még felnőttként is.

Érdekes volt látni, amikor egy teszt során, az általa jól ismert segéd támadó fellépését nem viszonozta, azonban amikor a kölykei felé irányult a támadás, előtört belőle az „anyatigris”.
Lánya, Angel kölykeivel igazi nagymamaként viselkedett: játszott, nevelte, és folyton szemmel tartotta az unokákat.

Falkájának tökéletes vezéregyénisége volt, akit nem erőfitogtatással, hanem a belőle sugárzó szeretet erejével tartott össze. Elérte, hogy a falkatagok tiszteljék és kövessék.

Fiatalon nagyon komolyan vette az őrzést, majd idővel a fiatalabbaknak átadta ezt a feladatot és ő csak akkor intézkedett, amikor valódi veszélyt érzett.

Kölyök kora óta mindenhová magunkkal vittük, és mindenhol példásan viselkedett: étteremben, kirándulásokon, családi összejöveteleken vagy akár esküvői szertartáson „gyűrűhordozóként” is megállta a helyét.
Szoros kötődés alakult ki közöttünk, ragaszkodó volt, mindig a közelünkben akart lenni, és igényelte a közös programokat, a közösen töltött időt. Ha kicsit háttérbe szorult, sértődött, szemrehányó tekintettel tudatta nemtetszését.

Példamutató, okos, megbízható, szófogadó kutya volt, akinek sokszor már elég volt egy nézés vagy egy kézjel, és értette, mit szeretnénk. Szinte látszott rajta, hogy figyel minket, fürkészi mit szeretnénk és ő azt bármi áron teljesíteni akarta.

Intelligenciája különösen megmutatkozott idősek, gyerekek vagy más kutyák társaságában. Például, amikor idős családtagunk kérte, hogy sétáltathassa, a póráz átadásával megváltozott a tempója, és pár lépésenként megvárta, hogy együtt haladjanak tovább.
Gyerekek közeledtével óvatosan, pacsit osztogatva fogadta a simogatásukat.

Amikor barátaink érkeztek hozzánk azzal a nagy hírrel, hogy kisbabát várnak, óvatosan megszaglászta barátnőnk pocakját, finoman odarakta a fejét és nem mozdult mellőle, akkor mondták: „Tammy már tudja”.

Sosem szerette a fürdést, de egy alkalommal a Velencei-tónál, amikor egy nő hevesen integetett a vízből, Tammy hirtelen lemászott a part menti köveken, majdnem minket is berántva és úszni kezdett felé, majd csak akkor nyugodott meg, amikor látta, hogy a nő kifelé sétál. Ekkor értettük meg, hogy meg akarta menteni.

Többen mondták, hogy tökéletes lenne terápiás kutyának is. Áradt belőle a nyugalom, a kiegyensúlyozottság.

Mindenki szerette, aki ismerte.

Tammyval csodálatos nyolc és fél év adatott meg nekünk. Elmondhatatlan fájdalom az elvesztése.

Most búcsúzunk, de soha nem felejtünk el. Utódaidban tovább élsz.
Nekünk te nem csupán egy kutya voltál, hanem a tökéletes társ, szívünk és lelkünk egyik része. Köszönjük, hogy megváltoztattad és bearanyoztad az életünket!

Nánási Andrea-Bóza Zsolt

Bakony Gyöngye Kennel

2025.09.12.